Amerikai bajonettek

Az amerikai M3-as harci kés mintája és alapja volt sok közelharcfegyvernek, nálunk egy kevésbé ismert időszakban, a hidegháború idejében. Itt egy újabb példája, a német területről.

Szóval mentek az évek és a haditechnikában az atom- után hidrogén- és neutronbomba is lett már, de a közelharc fegyvereiben sok változás nem történt. A németeknek meg különösen nem volt sok  maccsuk, szavuk a háború után, egészen az '50-es évekig, sőt 1955-ig, amikor is a nemzetközi helyzetet kihasználva elővették a szövetséges hatalmak is, hogy na akkor, tényleg lehessen saját hadserege Németországnak - a Bundeswehr - amit a németek már ekkor régóta forszíroztak. Ment a szokásos ciriburi és politikai, gazdasági lobby játék, aztán hirtelen kimondták, OK, Let's Go!

Gyorsan kellett egy alapfegyver, mely kompatibilis az amerikai "cuccossal." Ekkor , egy kisebb kitérő után lett az alap (1959-től), a G3-as gépkarabély (Gewehr 3), mely a második világháború utáni német hadsereg alapfelszerelésévé vált, majdnem 40 évig. Németország a háború után, 1955-ben kapta meg újra a jogot, hogy hadsereget tartson fenn. A hadsereg felszerelése először amerikai M1 Garand puskákkal és M1 karabélyokkal történt meg. A hadsereg 1956-tól, a korszerűsítés jegyében új, korszerű fegyvert kért és kapott is. Ez ekkor,először  a belga importból származó G1 lett (FN FAL, Fabrique Nationale Belgium, mely egyértelműen a német StG44 alapján készült). Németország folyamatosan kérelmezte az engedélyt saját fegyvergyártásra is, konkrétan a G1, saját előállítására, melyet a licensz tulajdonosa, Belgium, megtagadott tőle. Felmerült, hogy továbbra is külföldről kell majd beszereznie a fegyvert. Négy esélyes verzió volt ekkor:
FN FAL G1 - az ekkor már használt fegyver, Belgiumból
SIG SG-510 G2 - gépkarabély Svájcból (ami azért nem semmi darab és kis darabszámban volt is már a németeknek)
CETME G3 - 1958-as típus, Spanyolországból (aminek pedig komoly "német hagyománya" és "háttere" volt)
AR-10 G4, melyet Eugene Stoner tervezett, az M-16 (AR-15) elődje és 7.62-es verziója volt

Tehát 1959-től megtörtént az új fegyver, a híres G3-as gépkarabély engedélyezése - lőszere 7,62 x 51 mm-es NATO-lőszer lett. A nemzetközi döntés egy holland céget, az NWM céget jelölte meg gyártónak. Németország hatékonyan tiltakozott és elutasította ezt a döntést. A tárgyalások folyamán sikerült a német Heckler & Koch cég részére kiharcolniuk a szerződést és a CETME licensze alapján elindították a termelést. Ekkortól lett a Bundeswehr standard fegyvere a G3-as. 
A G3-as fegyver verziói: G3A1, G3A2, G3A3, G3A4, G3K (K=Kurz=rövidített) szurony rögzítési lehetőség nélkül. Lehetetlenség azonban felsorolni a gyártott verziókat.
A mesterlövész verzióknál (pl. G3 Zf) szintén nincs bajonett rögzítési lehetőség. Világszerte közel 90 országba exportálták.
Licenc alapján mintegy 17 országban gyártották.
1997-ben kerül leváltásra, a G36-os gépkarabélyra. A G3-as sorozatokat szinte minden kaliberrel gyártották, még a szovjet, varsói szerződésben rendszeresített lőszerre alkalmas verzióban is!

De itt kanyarodjunk vissza a bajonetthez:
Teljesen az amerikai M3-as harci kés pengéjének a mintájára készült német bajonett, egy általános használatú harci kés és egy bajonett ötvözéseként. Az első, 7.62 mm-es lőszert használó fegyvercsaládra készült (ez a keresztvason lévő nagyobb, 22 mm átmérőjű fegyvergyűrűn látszik). A markolat a különböző verzióknál más és más rovátkolással készült. Ez egy 12 rovátkolásos verzió, 90 fokos szögben álló fegyverrögzítő kapoccsal a végén. A fegyverrögzítő kapocs állása, dőlésszöge a markolatvégen az egyéni típusokra jellemző és sorozatonként változó. Markolata keményített műanyag.

Ezt a darabot a fegyverrögzítő kapocs kiakadása miatt selejtezhették ki. A penge szinte tökéletes, élezetlen állapotban, fekete színre "parkerizálva".

A legelső német sorozatú G3 bajonettek még az eredeti amerikai M8A1 tokokat kapták, majd elkészült annak a német változata is. De készült a klasszikus német bajonett tokokhoz hasonló fémtok verzió is, a régen is használt általános rögzítő és tartó papuccsal, annak a mintájára. 
A 'normál" Bundeswehr alakulatoknál a bajonett különböző okok miatt nem került kiosztásra, csak a különleges bevetési alakulatok és a külföldön, válságövezetekben harcoló, rendfenntartó alakulatok kaptak a fegyverhez bajonettet, illetve kiképzést a használatukra. Ehhez a típushoz azonban már az újabb, az 1964-65 között bevezetett német műanyag tok van, mely pisztolyövre felfüggeszthető kapcsokkal nem rendelkezik, elképzelhető, hogy nem is katonai egységnél került rendszeresítésre. A műanyag tok tetején fém felsőrész található, melyen egy fém biztosító kapocs rögzíti be a pengét a tokba, ezáltal nem csak a felső, vászon biztosító öv tartja. A rögzítő kapocs, a penge felső részén lévő keresztvason lévő mélyedésbe kapcsolódik. Sem a penge, sem a markolat semmiféle egyéb jelölést nem tartalmaz. A fenti darab valószínűleg valamelyik német speciális bevetési egység (Einsatztruppe) kiképzési eszköze lehetett, mivel azoknál volt a szokásos eljárás, hogy az alakulat azonosítója rákerült a bajonett tokokra. A bajonett eladásakor az azonosítót fekete festékkel átkenték, de alatta kivehető az "M I6" jelzés. A kiképzési célú használatot az is megerősíti, hogy soha nem került a penge élezésre, viszont a használatból és a fegyverre rögzítésből eredő kopás egyértelmű.

Teljes hossz: 30 cm – 12 in
Penge hossz: 16.6 cm – 6.50 in
Penge szélessége: 22 mm - 0.87 in
Penge vastagsága: 4,6 mm - 0.18 in

Országok, melyek bevezették: Németország, Dánia, Indonézia, Irán, Norvégia, Pakisztán, Svédország, Törökország... szinte lehetetlen felsorolni a különböző, G3-as verziójú bajonetteket bevezető és használó országokat (90+)!

Hozzárendelt fegyver: Cetme és H&K gépkarabélyok, különböző illesztő adapter változatokkal.

 További részletek az oldalaimon: www.usbayonet.hu